Képaláírás: Ipolyi Arnold

Ismertető szöveg: "Ipolyi Arnold azon nemzeti régiségtani tudományos iskolát képviseli nálunk, mellynek Németországban a nagyhirű Grimm lett apostolává - de vajmi kedvezőbb viszonyok között, mennyivel nagyobb előzmények után, s mennyivel több szellemi s anyagi erő által támogatva s biztatva! Ki kell itt mondanunk, hogy roppant gyakorlati hatás az, mellyre ezen irány, ezen tanulmányok eredménye vezet. Egy uj történelmi iskola van ezáltal irodalmunkban megalapitva s kitüzve a nemzeti költészetnek és a többi müvészetnek végtelen aknája nyilt föl. Nemzeti emlékeinknek s hagyományainknak buzgóbb felkutatása s kegyeletesb megóvása kétségkivül Ipolyi fáradalmainak lesz nagyrészben köszönhető és föléledésök uj korszaka, ha nem csalódunk, nevéhez fog örökre tapadni. Ime, a m. tud. Akademia is meginditá fontos vállalatát, Archaeologiai közleményeit a hazai műemlékek ismeretének előmozditására s ennekminap megjelent I. kötetében találjuk mindjárt megnyitóul Ipolyi kimeritő értekezését a magyar műemlékekről átalában és "Csallóköz műemlékei-ről különösen, mint a szerző tudományának s buvárlati buzgalmának egyaránt fényes bizonyságát." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 6. évf. 48. sz. (1859. november 27.))

Már 13 éves korában fölvették az esztergomi főmegyei papnövendékek sorába. Ifjúkora és gyenge testalkata végett eleve a Szent Imréről nevezett pozsonyi előkészítő papnevelőbe küldték, ahol két évig Hévánszky aligazgató és tanár vezetése alatt tanult, akinek iránya az ifjúra határozó befolyással volt a papi hivatás kegyelésére nézve, melyet utóbb apja többszöri felszólítására sem volt hajlandó megváltoztatni. Innét a nagyszombati szeminariumba ment át, ahol két évig a bölcseletet végezte. Gály Ferenc történettanár benne a már addig is leginkább a történelem iránt nyilvánult előszeretetét megerősítette. Azután Bécsbe a Pázmány-intézetbe küldték, ahol a bécsi egyetemen négy évig a teologiát tanulta. Itt minden szabad idejét a külföldi művelt szépirodalom és nyelvek tanulmányozására fordította majd később egészen a történelmi tudományoknak szentelte magát, mely téren a magyar általános és egyházi történelmet és különösen a történet-kútfői vizsgálatot űzte. Azért a középkori paleeográfia és diplomatika, valamint az archeológia és nevezetesen az ó-keresztény egyházi művészet kedvenc tanulmányaivá lettek. (Forrás:wikipedia)