Képaláírás: Gróf Zay Károly

Ismertető szöveg: "Nyilvános életének egy másik, fontos része a magyar protes­táns egyházi téren kifejtett szép és buzgó működése. Miután már elébb a dunántúli, majd a dunáninneni evang. egyházkerületi fel­ ügyelőségre lett volna megválasztva : 1840-ben a magyarországi ágost. hitv. evangélikusok szavazatainak átalános többsége az egy­házi és iskolai főfelügyelői polczra emelte. E főfelügyelői, központi diszes és fontos hivatal hazánkban a reformátusok egyházában nem, csupán az evangélikusok között létezett. Annál nagyobb reá nézve az érdem, hogy ez utóbbi, nemzetiségileg annyira különböző és gyakran szétvált egyházi testületben a bizalom ő benne köz­pontosult. E hivatalában hatásának föfeladatául tüze ki a prot. egyház jogainak védelmét, az iskolák belszervezetének rendezését, a magyar nyelv s nemzetiség szilárdítását. Hogy e feladatát meg­oldja, 1841- és 1845-ben zay-ugróczi várkastélyában egyetemes ta­nitói gyűléseket hozott létre, mellyeken valamennyi evangélikus főiskola az illető tanárok által, képviselve volt, kiket a főfelügyelő bőkezű magyar vendég-szeretettel látott házában. E gyűléseken dolgozták ki az u. n say-ugrócsi iskolai tantervet, melly az evang. iskolákban előadandó tudományok sorozatát rendszeresité s egy­öntetűvé tevé. Itt hozatott be a magyar nyelv az evang. iskolákba általános tannyelvül. " Forrás: (Vasárnapi Ujság 6. évf. 50. sz. (1859. deczember 11.))

Zay Imre gróf insurgens alezredes és báró Calisch Mária fia. Az 1825. évi országgyűléstől kezdve minden alkalommal ott volt a főrangú ellenzék soraiban. A küzdelemben, melyet gróf Széchenyi István indított meg, mellette volt Zay is. Midőn Széchenyi később konzervatívabb irányban haladt, ellenfelek lettek és 1844. október 1-jén kemény összeütközés keletkezett közöttük a zsidó emancipáció kérdésében és Zay már ekkor erősen sürgette a zsidók honpolgári jogosultságát. Szabadelvű eszméinek érdekében szóval és újságcikkekkel küzdött. Tekintélye igen nagy volt az országgyűlés előtt, aminek jele az is, hogy az 1847. évi nádorválasztásnál a négy jelölt egyike ő volt. Nyilvános hivatalt nem fogadott el, csak az evangélikus egyháznál viselte 1840-től a főfelügyelőséget. (Forrás:wikipedia)