Képaláírás: Vándorlás Szepesmegyében: 1. Nedecz és Csorsztin várak. (Magyarország és Galliczia határszélén.)

Ismertető szöveg: "A Nedeczi vár vagy Dunajecz vára, meredek és sötét fenyvesektől benőtt sziklán, itt, Magyarországnak mintegy végső elhagyott őrhelye, századok óta virraszt a természet remekművei felett, de oly búsan teknit az alatta nagy kanyarodásban elfolyó Dunajecz zöld tükrébe s átellenében, a szomszéd galicziai Csorsztin vár omladékaira, mintha a két nemzet sorsán aggódnék. Az utóbbinak egy fennálló falazatán, még most is tiszta fehéren látszik a régi vakolat. Jelen birtokosa Drohojewski, nagy részt ennek köveiből épité uj házát, azonban további rombolását a m. kamara megtiltotta volt, most már csak az idő foga rágódik s az ember képzelete akad meg rajta. A lengyel királyok alatt e vár levéltárában több, Magyarországot is érdeklő oklevelek őriztettek. A hagyomány regéli,hogy a két iker-várat, két testvér birta, s a rara gratia fratrum szerint, szüntelen viszályban éltek.Nedecz várát a XIV. században homonnai Drugeth birta, később Zápolya. 1528-ban Zápolya János Laszky Jeromosnak érdemeiért adományozá. 1589-ben b. Palocsai Horváth György, Laszky Alberttől szerzé meg. Most a Salamon-Palochay örökösök birtoka." Forrás: (Vasárnapi Ujság 7. évf. 1. sz. (1860. január 1.))

A 12-13. században szász lakosság telepedett le a vármegyében. Legelső csoportjuk még III. Béla király uralkodása idején, az 1180-as években érkezett. Mindenesetre, Késmárkon 1190-ben már jelen voltak. A Szepesség német Zips elnevezése alapján cipszereknek nevezett szászok a középkori vármegye legjelentősebb gazdasági és kulturális szereplői voltak. A betelepített szászok vezetője Arnold, a Görgey-család első ismert őse, kinek Arnold nevezetű fia töltötte be a főispáni tisztet. A tatárjárás idején az ő Jordan nevezetű fia menekítette Szepesség lakosságát a hegyekbe. (Forrás:wikipedia)