Képaláírás: Magyar férfiviseletek: XVI. században

Ismertető szöveg: "Ugyanis a magyar nemzet keleti eredeténél fogva, valószinüleg magával hozta viseletének keleties jellegét is, és gyanitani lehet, hogy annak sajátságaival is birt. Ha tekintetbe veszszük tehát, hogy keleten a viselet átalában kényelmes, bő és hosszú, valamint hogy pazarabb fényüzés ömlik el rajta, gyanitani lehet azt is, hogy ezen kellékek a magyar ősi viseletnél sem hiányzának, annyival inkábbb, mert azok maiglan is sajátjai maradtak kivált a nép viseletének. De vannak tényleges régi adatok is, (minő a budai képeskrónika), melyek eléggé bizonyitani látszanak ezen állitást. Valamint, ha a XVI. századtól kezdve jelen korunkig figyelemmel kisérjük a magyar viselet fejlődését, látni fogjuk, mint lett a magyar viselet mindig rövidebb és szükebb, mig a mai attilák fejlődtek ki. Az idegen izlések befolyását tehát egyrészt nem lehet tagadni, becsuszott az, mint annyi ezer más dolgunkba, különösen nyelvünkbe, ugy a magyar viseletbe is, kivált az ujabb századokban, de másrészt az is bizonyos, hogy ez nem tágitó ragaszkodással az eredeti jelleget mégis mindig iparkodott megtartani." (Forrás: Vasárnapi Ujság, 7. évf. 7. sz. (1860. február 12.))

A viseletet törvények és rendeletek szabályozták. Másként öltözött a nemes, a jobbágy és a polgár. A különböző vidékek lakói viseletükkel is megkülönböztették magukat a többi vidék lakóitól és a nemzetiségiektől. A régi ruhadarabokat házilag készítették tartós anyagból, hogy több nemzedéket is kiszolgálhassanak. A 19. század végéig az ing, bő gatya, székely harisnya anyagát továbbra is otthon szőtték. A viselet többi részét egyre inkább gyári alapanyagból varrták. Az egyes községek kialakították a csak rájuk jellemző stílust. A berendezés, a szép tárgyak és a női viselet a nők kezében volt. Ma már inkább csak ünnepekre vesznek fel népviseleti ruhát. A 20. század közepétől főleg a palócvidéken, Erdélyben és Kalocsa környékén él tovább. (Forrás:wikipedia)