Ismertető szöveg: "Olyan évben halt meg, a mikor még a tavaszi füszál is érzi, hogy a földnek, melyben gyökerei vannak, a neve haza A midőn minden eltemetett nagy érzés kikivánkozik a sirból: ő lekivánkozott oda. Midőn minden magyar, ki nevét kimondta, utána mondá: sokáig éljen, ő megczáfolá a közohajtást és odatért, a hol örökké élnek.Nevét a vágyó remény elejté, s átvette a fájó emlékezet. A Hunyadyak, Zrinyiek óta nem volt fényesebb név a magyar ég csillagképletei közt nem érte nagyobb gyász egy halottban a magyar nemzet.Beszélnek róla az irások, beszélnek a kövek, beszélnek az emberek szivei, ki volt ő? Megsiratja főur és pór hazafi és idegen jó barát és ellenfél, mert bizony mindenkinek halottja ő!És minden, a ki gondolkozni szeret, megdöbbenve kérdezi a sorstól: mi jövendőt készitesz előre, hogy bölcseinket elveszed közőlünk?És mindenki megroskad a gondolattól, hogy lehetett teher, mit egy ily nagy lélek elviselni nem birt, és senki nem birja mérlegelni azt. Emberi fogalmak köznapi mértékei kicsinyek arra, hogy ő róla itéletet hozhassunk.Oly magassá tette magát élve, hogy a midőn meghalt, az ország egyik szélétől a másikig ért esése." (Forrás:Vasárnapi Ujság 7. évf. 16. sz. (1860. április 15.))

Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi István (Bécs, 1791. szeptember 21. Bécs, Döbling, 1860. április 8.) politikus, író, polihisztor, közgazdász, a Batthyány-kormány közlekedési minisztere -akit Kossuth Lajos- legnagyobb magyarnak nevezett.Eszméi, tevékenysége és hatása által a modern, új Magyarország egyik megteremtője. A magyar politika egyik legkiemelkedőbb és legjelentősebb alakja, akinek nevéhez a magyar gazdaság, a közlekedés, a külpolitika és a sport megreformálása fűződik. Számos intézmény alapítója és névadója. (Forrás:Wikipedia)