Képaláírás: Mátray Gábor

Ismertető szöveg: "Mindamellett Mátray Gábor érdemeinek legfőbb része a magyar zene, zeneirodalom és zeneképzés körüli fáradozásaiban keresendő. A zene iránti előszeretetét és e részbeli tehetségét már kora ifjuságában tanusitá. Idő folytán számos világi és egyházi nótát szerze. Már 1827-30. években Bécsben Pannonia, Hunnia és Flóra czimü 10 füzetben adott ki magyar nóták gyüjteményét zongorára s egy füzet magyar dalt Magyar dallos cim alatt. Hasonnemü műveket bocsáta közre, mig a Regélő szerkesztője volt. 1852-ben kezdé kiadni a Magyar népdalok egyetemes gyüjteményét zongorakisérettel. Ily népdalok nagyszámu gyüjteményével bir Mátray, s ma dal-repertorium kiadásával, melyből eddigelé már több füzet jelent meg, a nemzeti legszebb dallamokat az enyészettől kivánt megmenteni, s e szándéka bel- és külföldön a zeneértők körében teljes méltánylással is találkozott. Midőn 1836-ban az akkori csekély alapokon meginduló Pestbudai hangászegylet titoknokává választatott, addig sürgeté az énekiskola felállitását, mig az 1840. elején meg is nyittatott s most már évenként 300 növendéket képző, rendszeres zenedévé (konservatoriummá) alakult, melynek minden szakban kitünő tanárai vannak, s melynek 1840. óta folytonos igazgatója Mátray Gábor. " (Forrás:Vasárnapi Ujság, 7. évf. 33. sz. (1860. augusztus 12.))

Rothkrepf József német származású iskolai tanító gyermekeként 1804-ig szülővárosában és a közeli Tápiószecsőn nevelkedett, ekkor azonban apját a pesti magyar iskola tanítójává nevezték ki, így a család odaköltözött. 1812-ben Mátray Gábor már gyerekfejjel írt egy kísérőzenét a Csernyi György című színműhöz. Ezt a szakemberek a legrégibb, fennmaradt magyar daljátékkíséretként tartják számon. 1804-től (hosszú bécsi tartózkodástól eltekintve) haláláig Pesten élt, ott végezte alapfokú, gimnáziumi és egyetemi (jogi) tanulmányait, majd egész életében Pesten munkálkodott. (Forrás:wikipedia)