Képaláírás: Balogh Péter

Ismertető szöveg: "1822-ik év tavaszán visszatérvén hazájába, a nagy-szalontai, üresedésbe jött népes gyülekezetbe hivatott meg ideiglenes lelkészül, de ezen minőségben való hivataloskodása alatt annyira megnyerte hallgatói szeretetét s bizalmát, hogy közakarattal rendes lelkipásztornak választatott. 1832-ben a nagy-szalontai egyházmegye esperese elgyöngülés következtében hivataláról lemondván, az egyházmegye átalános szavazatával Balog Péter választatott helyébe, s mint ilyen viselte azóta a terhes hivatalt, résztvevén s befolyván minden egyházi tanácskozmányba. 1855-ben meghalálozván Szoboszlai Pap István superintendens, az együttülő egyházkerületi ülés Balogh Pétert, mint legidősebb esperest helyettesitette." (Forrás:Vasárnapi Ujság, 7. évf. 35. sz. (1860. augusztus 26.))

A gimnáziumi pályát 1804 óta a debreceni főiskolában végezte. 1809-ben felsőbb tudományokat kezdett folytatni, mire 1815-ben a második grammatikai osztály köztanítójává választották. 1818-ban a karcagi iskola igazgatója lett. 1821-ben politikai pályára lépett és Pesten felesküdött a királyi tábla jegyzőjévé. Ezután tiszteletesi pályára tért, és Bécsbe utazott; külföldi egyetemre az akkori szigorú tilalom miatt nem mehetett, a protestáns teológiai intézet látogatása miatt egy évet Bécsben töltött. 1822 tavaszán visszatért hazájába, a nagyszalontai gyülekezet hívta meg lelkésznek. (Forrás:wikipedia)