Képaláírás: Kölcsey Ferencz
Ismertető szöveg: "Az irodalomhoz a legtisztább vágy vezette, s a legszentebb
érdek csatolta Kölcseyt. Irt, mióta csak érezni és gondolkozni kez
dett. mint ezt maga mondja Döbrentei előtt de nem előre féltett czélból vegyült literátorainkk közé: Szükségem volt barátra, igy ir s kiket gyermekkoromtól fogva ugy neveztem, meghaltak, és minthogy másként nem élhettem az életet : ujakat kerestem. S ime ifjúságunk romlott seregében nem találhattam fel őket egyebütt, hanem lierátoraink között. Valóban, Kölcseynél többszörös bizonyítványát találjuk annak, hogy ö az irodalmat azért kedvelte leginkább, mert ez fűzé össze olyan szivekkel, kiket különben fel nem talált volna."
Forrás: (Vasárnapi Ujság,7. évf. 38. sz. (1860. szeptember 16.))
Mint politikus, a reformok híve volt küzdött Erdély és a részek visszacsatolásáért, az alkotmánynak a nép felszabadításával korszerű átalakításáért és a magyar nyelv jogaiért. Követi pályája 1834-ben véget ért, amikor megyéjében a maradiak kerültek felszinre. Búcsúbeszédével Pozsonyban 1835. február 9-én annyira meghatotta a rendeket, hogy az országgyűlés e beszéd után az napra felfüggesztette az ülést és Kossuth erről a napról gyászkeretben küldte szét Országgyűlési Tudósításait. Hazatérte után ismét sikerült neki többséget biztosítani megyéjében a szabadelvű eszméknek. Az akadémiában emlékbeszédeivel, költői dolgozataival, kritikáival újra magára ragadta a közfigyelmet és ezután kizárólag az irodalomnak élt. 1836. november 12-én a Kisfaludy Társaság alapítótagja lett. (Forrás:wikipedia)
|