Képaláírás: Pápai Páriz Ferenc (1782-ben megjelent) Szótárának cimképe

Ismertető szöveg: "Pápai Páriz, vagy a mint közönségesen neveztetik, Párizpápai Ferencz, született Erdélyben, Közép-Szolnok vármegyének Deés városában 1649-ben. Nagyapja Páriz Ferencz tisztes polgár és kereskedő volt Pápán ennek fia Imre, ki születése helyéről elszármazván, első kapta a Pápai melléknevet kitünő tudománya és átalános müveltsége folytán deési lelkipásztorrá, majd esperessé, később II. Rákóczy György erdélyi fejedelem udvari első hitszónokává, nem különben Gyulafehérvárott az erdélyi fejedelmek akkori székhelyén főprédikátorrá lőn. Felesége, Kávási Krisztian, nemes származásu asszony volt. Ők valának a mi Párizspápaink szülei. Ámbár a gyermek Párizpápai még tizenegy éves korában elveszté atyját, ki gyermek-s ifju-korának legfőbb támasza leendett: (halálát Horányi 1666-ra teszi, miből Ferencz részére 15 év kerekednék ki) neveltetése mindazáltal meg nem akadt, mert a gyermek jeles tehetségeit sejditő rokonok és jó barátok szorgos gondviselésük alá vevén, Maros-Vásárhelyre, majd innen a gymnasialis osztályok bevégezte után tanulása tovább folytatása végett Nagy-Enyedre a Bethlen-féle kollegiumba vitték." Forrás: (Vasárnapi Ujság,7. évf. 52. sz. (1860. deczember 23.))

Gyűjtőmunkáját még 1690 körül kezdte el, a régi anyag kibővítéséhez latin-francia, latin-angol és latin-német szótárakat használt. A latin szavak magyar értelmezésének indoklása során különbséget tett köznyelvi és tájszavak között, elárulva, hogy igen határozott fogalmakat alakított ki az irodalmi nyelv mibenlétét illetően. A tájszavak közé sorolta a házi eszközök neveit és a mesterségekben használatos szavakat, amelyek vidékenként különbözőképpen hangzanak. Ezeket természetesen nem állt módjában összegyűjteni. Köznyelvi szavakon a korabeli Erdély társalgási nyelvében és irodalmában használatosakat értette, ide számította a székelység körében élő szavakat is. A székely nyelvet ő nem tartotta tájnyelvnek, hiszen azt a közkeletű felfogást vallotta, hogy a székelyek a magyarokkal azonosított hunok utódai, s így a magyaroknál ősibb lakosai az országnak. Azon szavak mellé, amelyek a magyar nyelvből csaknem kivesztek, s már csak a székelyek körében használatosak, a régiesen (antique) megjelölést tette. (Forrás: http://www.sk-szeged.hu/papai-pariz-ferenc-latin-magyar-es-magyar-latin-szotara)