Képaláírás: Magyarországi és erdélyi bányahelyek: 5. Beszterczebánya a közel dombokról nézve

Ismertető szöveg: Besztercebánya (szlovákul Banská Bystrica, németül Neusohl, latinul Neosolium) város Szlovákiában, 1920-ig Magyarország része, vármegyeszékhely. A Besztercebányai kerület és járás székhelye. 2011-ben 80 003 lakosa volt. A legjelentősebb bányavárosok egyike. Első erődítményei a gótikus plébániatemplom körül épültek a 14. században, a városfalakat a 15. században emelték, majd a 16. században megerősítették. Itt tartották a Buda visszafoglalása utáni első országgyűlést. 1620-ban Bethlen Gábor is országgyűlést tartott itt, amely őt királlyá választotta. 1678-ban és 1680-ban Thököly Imre serege, 1703 őszén Rákóczi kurucai foglalták el. A szabadságharc idején fontos hadiipari központ, csak 1708. október 25-én foglalták vissza a császáriak. Erődítményeit ezután fokozatosan lebontották, csupán a Mészáros-bástya és a várostorony maradt meg belőle. Püspökségét Mária Terézia alapította. A trianoni békeszerződésig Zólyom vármegye, valamint a Besztercebányai járás székhelye volt. 1944. augusztus 29-én itt tört ki a szlovák nemzeti felkelés. A közeli, felgyújtott Kallós falu lakosságát a városba telepítették. (Forrás: Wikipédia)