Képaláírás: Terhes Sámuel

Ismertető szöveg: "1836-ban a rimaszombati ref.egyház hivta meg lelkészéül, holközkedvességben élt, megosztva közhasznú munkásságát egyháza,egyházmegyéje s egyh.-kerületének közügyei körül. Érdemei méltánylása abban tűnt ki, hogy a gömöri egyházmegye előbb ülnökének, 1846-ban pedig esperesének választotta meg, mely hivatalt 13 évig viselvén, 1859-ben nyugalomba lépett. Ugyanaz év apr. havának 28-kán tartá meg a rimaszombati ref. egyház nagyszerű ünnepélylyel a lelkes pap hivatalkodása 50 éves jubilaeumát. A legutóbbi években végkép elgyengülve szobáját többé el nemhagyhatá, mig 1863. jan. 7-én önmagát felemésztő lángként csendesen elhunyt. Három fiú s 5 leánygyermeket hagyott hátra." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1863. 10. évf. 22. sz.)

Irodalmi munkásságát Kassán kezdte meg mint a Felsőmagyar-országi Minerva munkatársa (1825-1828), azonban cikkeinek legnagyobb része az Athenaeumban jelent meg, cikke a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1847. 29. szám. Püspök nevezet, hivatal, püspöki egyházszerkezet). Midőn ungvárnémeti Tóth László görög epigrammáiban költői képzettségét kétségbe vonta, héber epigrammákkal válaszolt. Mint dalköltő a jobbak közé tartozott, jóllehet neve nem lett országos hírű. Az 1850-es években sokat énekelték: Nem úgy van már, mint volt régen. Megvirrad még valaha kezdetű hazafias népdalait. Ő volt első fordítója az Alkoránnak. Utolsó cikke a Rozsnyói Hiradóban jelent meg (1886. 46. sz. Lelkipásztor társaimhoz c., önéletrajzi adatokkal). (Forrás: wikipedia)