Képaláírás: Diósgyőri vashámorok

Ismertető szöveg: "A vashámorok a Bükk hegység legregényesebb bérczei közt vannak. Nyugatról emelkedik a Szentlélek-hegy, melynek magas ormán gazdag kert maradványa teszik érdekessé. Az Odvaskőhegy csucsáról gyönyörü kilátás van a messze vidékre, a Sajó és Rima kies völgyeire s halmaira fel egész a Kárpátokig, és le a tiszai sikságig. A hegyről leomló Szin vá pataka a s völgy ölén egy tóvá gyül össze, melynek partján volt nádorunk István főherczeg öntött vasszobra áll, 1817-ben itt jártának emlékére. Innen több zsilipen keresztül zuhogva fut tovább a patak, hogy vizét a vasgyárra, a papiros- és lisztmalmokra vigye. Bal partján jó karban tartott országut megy Dédes felé; az ut mellett, a hegyoldalban vannak a hámor épületei a tisztilakok és a gyárosok egyszerü házikói, veteményes és gyiilmölcsös kertekkel." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1864. 11. évf. 1. sz.)

Az első világháború után súlyos gondot jelentett a román bevonulás, aminek következményeként termelőberendezések sorát szállították el, majd a nagy gazdasági világválság állította komoly kihívások elé a cég vezetését. A második világháborúban, 1944-ben bombatámadás érte a területet, és fontos üzemrészek károsultak. A háború után államosították a gyárat, neve ekkor Lenin Kohászati Művek lett. A nehézipar fejlesztésének politikai koncepciója miatt a gyárat erőteljesen fejlesztették, és a fejlődés nagyjából az 1980-as évekig töretlen volt. A külföldi kohászati üzemekben fokozatosan bevezetett technológiai változtatásokat azonban Magyarországon nem, vagy késve követték, így a kohászat egyre nehezebb helyzetbe került, egyre romlott versenyképessége a külpiacokon. Komoly késéssel álltak át az acél hulladékvasból való gyártására, lebontották a nagyolvasztót, korszerű ívkemencét és folyamatos öntőművet telepítettek. (Forrás:wikipedia)