Képaláírás: Képek a hazai népéletből : XLI. A borvizes székelyek

Ismertető szöveg: "Ma Becskereken vesz lovat, holnap már Sopronyban kovácsolja a patkót s holnapután valamelyik sziléziai faluban pántol kereket. Beszél magyarul, oláhul, németül, tótul, szerbül, csehül, beszél tán még olaszul is, mig a fajabelivel czigányul értekezik. Országszerte oláh czigánynak hivják, ellentétül a magyar" czigányhoz, ki híve marad annak a falunak, melyben született, hegedül, vályogot vet, czimbalmoz, kemenezét csinál klárinétoz s bolondja a német ruhának még most is, mig az oláh czigány már ősidők óta csizmábagyűrt nadrágban, sujtásos dolmányban jár s mentéjén akkora ezüst gombokat hord czinből, mint a purdéjának a feje. A magyar zene múzsája nem csókolta homlokon az oláhczigányt" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1864. 11. évf. 10. sz.)

Az 1848-1849-es időszakban a székelyek tömegesen vettek részt a magyar szabadságharcban, képviselőik a magyar nemzet részének tekintették a székely népet. A rendi kiváltságokon alapuló széki rendszert az 1876-os megyerendezés szüntette meg. Az első világháborús magyar vereség és az 1920-as trianoni békediktátum után Székelyföld Románia része lett. Az 1940-es második bécsi döntéssel a terület visszakerült Magyarországhoz, 1944-ben szovjet és román csapatok foglalták el, az 1947-es párizsi békeszerződéssel pedig Székelyföld újra román fennhatóság alá került. (Forrás: wikipedia)