Képaláírás: Bikaviadali jelenet Madridban

Ismertető szöveg: "A kinzott, állát, a legnagyobb dühben, megpillantá a dicsőségtől elvakult szerencsétlen szivargyüjtőt, s villámgyorsasággal felé rohant. Bármily veszélyes volt is a pillanat, a szegény viadort senki sem figyelmeztette, hogy mily veszély fenyegeti, s már a következő perczben a neki vadult bika magasan lökte a levegőbe szarvaival, a mint azt képünk mutatja. A nézők arczán legkisebb részvét, legkisebb megdöbbenés sem látszott, hanem egész erővel tapsolták a bikát, mely ily hatalmas lökést tett. A viadort csak akkor méltatták figyelemre, midőn esés közben a bika hátán termett, s bár vérző sebekkel, de mégis erősen és kevélyen ült a bőszült állat gerinczén." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1864. 11. évf. 39. sz.)

A bikával való küzdelem már a görögöknél megjelent (már Krétán is nagyon korán találkozunk a bikakultusszal), később a rómaiaknál is, ahol a legnépszerűbb szórakozási formát jelentették a gladiátorok véres viaskodásai egyrészt egymással, másrészt állatokkal, például bikákkal. Spanyolországban a mór uralom alatt a harcosok edzésként bikákkal küzdöttek lóhátról. A bikaviadal Spanyolországon kívül Portugáliában, Dél-Franciaországban és Latin-Amerika több országában (Mexikó, Kolumbia, Venezuela, Peru) is hatalmas népszerűségnek örvend. A középkorban a spanyoloknál a bikaviadal éppen olyan lovagjáték volt, mint a torna; Cid Campeador például kitűnő bikaviador hírében állt. (Forrás:wikipedia)