Képaláírás: Markó Károly

Ismertető szöveg: "Bécsből gyakran tett kirándulásokat a közel s távolabb vidékekre, különösen Eszterházy herczeg birtokára Kis-Martonba, s az ottani regényes tájakat nagy elöszeretettel festette. Festményeit különösen kedvelte az akkori dusgazdag bécsi bankár, b. Geymüller, ki pénzzel is segité Markot, hogy 1833-ban végre a müvészet hazájába, Olaszországba utazhasson. Családját ideiglenesen még Bécsben hagyván, Rómába utazott. Itt csakhamar méltányolni kezdek tehetségét, s Thorwaldsen, a hires dán szobrász és Lützow osztrák követ karolták fel leginkább a reményteljes müvészt." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1864. 11. évf. 43. sz.)

1822-ben Bécsbe utazott és a bécsi Képzőművészeti Akadémia tagja lett, ahol a történelmi és tájképfestészeti szakon tanult. Bécsben megnősült, nyolc gyereke született. 1826-tól Kismartonban élt, majd 1830-tól az Eszterházy birtokon. Továbbra is képeket másolt, műkereskedők megrendelésére. Egyre ismertebb és keresettebb lett. Pártfogója, egy bécsi bankár megbízásából hazatért, és megfestette egyik leghíresebb képét, a Visegrád (1826) címűt. Ez a kép a magyar tájképfestészet legelső darabja. 1832-ben Itáliai körutazást tett, járt Rómában, Firenzében, Velencében és Bolognában. 1838-ban meg-betegedett, maláriás lett, ekkor elhagyta Rómát, Pisába költözött, és ott élt 1843-ig. 1843 és 1848 közt tovább utazott, és Firenzében telepedett le. Ekkor már Európa-szerte ismert festő volt. Rendszeresen dolgozott arisztokraták megrendelésére. Híre eljutott Magyarországra is. 1848-ban ismét elköltözött Appeggibe, és ott élt egészen 1860-ig, haláláig. 1853-ban hazalátogatott. (Forrás:wikipedia)