Képaláírás: Wagner Richárd

Ismertető szöveg: "Párisban nehéz körülmények, közt élt, fényes tervei közöl semmi sem valósult, s gondok és nélkülözések közt végezte be Rienzi-jét s a Repülő hollandi- t. Meyerbeer ajánlatára az utóbbit a berlini,Rienzit a drezdai udvari szinház fogadta el előadásra. Wagner oda hagyta Párist, hol annyi küzdelme volt, s Drezdába sietett, személyesen kieszközölni dalmüve szinre hozatalát. 1843-ban adták először Rienzi-t, mely rendkivüli sikert aratott, s Wagner szász udvari karnagygya lőn kinevezve. Repülő hollandi-ja még nagyobb tetszésben részesült, s a müvész élete mind kedvezőbb fordulatot vett." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1865. 12. évf. 10. sz.)

A Tausig-féle védnökjegyek eladása azonban nem váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. 1875 elején még csak 490 kelt el az összesen 1300 védnökjegyből, és Wagnernek el kellett ismernie, hogy a terv gyakorlatilag csődöt mondott. Már 1873 júniusában megkísérelte Bismarck érdeklődését felkelteni a bayreuthi vállalkozás iránt, ám nem kapott választ. Lajos király 1874. február 20-án 216 152 márkás kölcsönnel sietett segítségére, de Wagner még ezután is szükségesnek érezte, hogy 1875 októberében Berlintől kérjen anyagi támogatást, ez alkalommal I. Vilmos császárhoz fordult. Az államkincstár elnöke, Rudolf von Delbrück azonban ellenezte a gondolatot, és azt az udvarias, de gyakorlatilag nem hasznosítható (mivel nem hagyták volna jóvá) javaslatot tette, hogy Wagner nyilvános kérvényben forduljon a Reichstaghoz. Vilmos császár parancsára Berlinben bemutatták a Trisztán és Izoldát, a bevételt pedig Bayreuth kapta. Ugyancsak pénzgyűjtés céljából vállalkozott Wagner arra, hogy alkalmi kompozíciót írjon az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat századik évfordulójára. (Forrás:wikipedia)