Képaláírás: Dante Alighieri

Ismertető szöveg: "A családi életben nem találván fel szerencséjét, Dante a nyilvános élet piaczán keresett kárpótlást. Florencz szülővárosában a legfőbb polgári tisztségeket érte el, de minél inkább emelkedett, annál mélyebb lett alatta az örvény, mely elnyeléssel fenyegette. A florenczi köztársaságban akkor a guelfek és ghibellinek harcza dúlt s Dante mint politikus a guelfekhez tartozott, s minden befolyását felhasználta, hogy az idegeneket, kik vagy a pápa zsoldosai, vagy francziák és németek voltak, a kis respublika köréből eltávolitsa. S midőn mégis az idegenek emelkedtek túlsúlyra, Dante egész pártja, a guelfek (a fejérek, bianchi) kiüzettek a városból s öt magát a ghibellinek (feketék, neri) száműzetésre s javainak elvesztésére ítélték." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1865. 12. évf. 17. sz.)

A tanulmányok és a magánéletének viharai nem mentesítették Dantét az alól, hogy a korának oly viharos politikai életét figyelmen kívül hagyhassa. Apja halála után a családja anyagi gondokkal küzdött, ezért Danténak új bevételi lehetőségeket kellett keresnie. Közszereplői pályafutását 1295-ben kezdte el. Mivel az értelmiségieket és művészeket tömörítő testületnek, az "orvosok céhének" tagja volt, az Igazságszolgáltatási szabályzat alapján közhivatalt vállalhatott. Részt vett több firenzei tanácsban, majd priornak választották és 1300. június 15-étől augusztus 15-éig ő irányította szülővárosa közéletét. Politikusi pályafutását az igazságszeretet, pártatlanság, a haza szeretete és a pápák iránti erős bizalom jellemezte. Dante idejében a firenzei polgárság két pártra volt szakadva: a pápa híveit tömörítő guelfekre és a császár híveire, a ghibellinekre. A guelfek további két ágra szakadtak: a szélsőséges pápapárti fekete guelfekre és a fehér guelfekre, akik közel álltak a ghibellinek hadállásaihoz. (Forrás:wikipedia)