Képaláírás: Dr. Bugát Pál

Ismertető szöveg: "Mivel 1849-ben az ország főorvosi hivatalát elvállalta, 1850-ben elvesztette tanári állomását, s ezóta, magánzóul, visszavonulva, csak kedvencz foglalkozásának,a magyar műnyelv mivelésének élt mind haláláig, mely f. évi júl. 9-dikén, élete 73-dik évében következett be. Másnap Toldy Ferencz az Akadémiában emlék-beszédet tartott fölötte, példákkal mutogatva, mily rendszeresen, mily szerencsével s mily nagy mérvekben alkotta meg Bugát természettudományi műnyelvünket. Az alapfogalmak megjegyzésére elvont gyököket válogatott ki csodálatos tapintattal mind az avult és tájbeli, mind a közönségesen divó szókincsből, ezekből származékokat alkotott ritkább képzőink (acs, ecs, am, em, any, eny, ör, Ör, asz, esz, stb. segedelmével: igy támadtak oly rövid és bánhatós műszóink, melyeket könnyen lehetett akár összetétel utján más szókkal egybeforrasztani, akár közönséges képzőkkel igékké s mellékszókká módosítani." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1865. 12. évf. 32. sz.)

Több évig tanársegéd volt, majd 1823-ban Bakabányán orvos lett. 1824. január 10-én az orvosi kar jegyzőjévé választották, s ezért ismét Pestre költözött. Még 1824 áprilisában Selmec- és Bélabánya főorvosává nevezték ki. 1824. október 5-én pedig a pesti egyetemre az elméleti orvostudományoknak a sebészek számára rendelt tanszékére habilitálták és azt november 9-én foglalta el, itt működött 24 évig. 1848-ban a honvédelmi bizottmány kormánya alatt Magyarország főorvosául nevezték ki. 1849-ben ő is követte a magyar kormányt Debrecenbe, és részt vett a honvédelmi bizottság ülésein, ezért a világosi katasztrófa után szülőföldére visszavonult tudós orvost megfosztották tanári állásától, sőt nyugdíjigényétől is. A közéletből kiszorítva szorgalmasan tanulta az összehasonlító nyelvészetet, amely köréből több munkát hagyott hátra kéziratban majd a finn és török nyelvek tanulásával foglalkozott. (Forrás: Wikipédia)