Képaláírás: Szőgyény László

Ismertető szöveg: "csakhamar igazolván, hogy atyjának méltó fia, a kormány oly hivatalra mozditá elö, melyre rendesen a legjelesb kapaczitások alkalmaztattak, s mely mind kir. táblai előadósággal , mind országgyülési jegyzőséggel járván, nem csak nagy fontosságu volt, de valóban meg is próbálta emberét. Ez a nádor itélömesteri (protonotáriusi) hivatal volt, mely még nagyobb fontosságúvá vált az országgyülés megnyitása küszöbén. Ezen országgyülés alatt Szőgyény László bő alkalmat talált, éles eszét s fogalmazási ügyességét kitüntetni, ugy hogy a rendek teljes méltánylása közben távozott el Pozsonyból s a király az által tanusitá irányában szolgálataival való megelégedését, hogy az udv.kanczellária előadójává nevezte ki. " (Forrás:Vasárnapi Ujság 1865. 12. évf. 40. sz. )

1860. október 20-án a magyar udvari kancelláriának újabb visszaállításával második magyar királyi udvari kancellárrá nevezték ki, mely állásról azonban utóbb az országgyűlést feloszlató legfelsőbb leirat következtében önként lemondott. 1855-től a Magyar Tudományos Akadémiának is igazgatósági tagja volt. 1865. szeptemberében fejér vármegyei főispánnak nevezték ki, mely hivatalát 16 évig viselte, részt vett a főrendiház tanácskozásaiban. 1875-tól a főrendiház másodelnöke, utóbb, 1883-tól elnöke volt, ekkor mondott le főispáni jóhivatásáról. 1885-ben vonult vissza főrendiházi elnökségétől. 1873-tól főkamarásmester, 1884-től tárnokmester, 1888-tól országbíró lett. Az aranygyapjas rend (1885), a Lipót-rend (1875 január 5.) nagy-, a Szent István-rend középkeresztes (1854. április 22.) vitéze. (Forrás:wikipedia)