Képaláírás: Fövárosi képek: IX. Az olajos. - (Ujházy Fer. rajza)

Ismertető szöveg: A farsang lezajlása után itt vannak a józan böjti napok, a "lenmagolajos káposzta" kedélyes savanyuságu időszaka. A napok még mindig elég rövidek, az esték még mindig elég hosszúak, a tél már veszteni kezdi ugyan kályhakedvelő s bundatisztelő jellemét; azonban fütő és világító szerekre még nagy szükség van. A csipös böjti szelekkel egy időben szokott megjelenni Pest utczáin egyházról házra járó falusi atyafi,hol magánosan, hol kedves élete párjával együtt, hangosan és mintha a kezökben hordott olajos korsó tartalmával nemcsak kabátjok, hanem torkuk is meg volna kenve, oly sajátságos csengő élességgel kiabálva: "Ola-ji! Ola-ji!" Ezen a főváros népe előtt régi idők óta ismeretes házalók a szomszéd falvak lakosai s csak ezen időszakban láthatók Pesten, a hová ekkor saját készitményü olajkészletöket hozzák eladásra, s egyátalában nem törődve a világ petroleumos és légszeszélyes haladásával, még most is igen keresett czikke tudják tenni lenmag-olajukat. Ez az olajos még azért is nevezetes Budapest házaló üzérei között, hogy eleitől fogva azon kevesek sorába tartozik, kik a főváros utczáin magyarul kinálgatják portékáikat, soha sem hangoztatván más szót, mint ezt: "Olaji! Olaji! (Forrás: Vasárnapi Ujság 1866. február 25.)