Képaláírás: Véér Farkas

Ismertető szöveg: "Erős és következetes okoskodó levén, maga ritkán volt az ellenfélnek hozzáférhető. Kissé tompa, süket hangjában valami mély rezgés volt s különös melegség, mely miután érvei az észt győzték meg meginditotta a szivet. Midőn a törvénytelenséget s jogtalanságot kellé ostorozni, hangja fölemelkedett s merész föllépésével és kérlelhetetlen támadásával rettegésbe hozta az ellenfelet. Mint egyházának buzgó és áldozatkész hivét, a dézsi egyházmegye közbizalommal választotta meg fögondnokának s e minőségében is sok erélyt és buzgalmat fejtett ki. Ritka becsületessége s szilárd jellemmel párosult nemes kedélyénél fogva ép oly közszeretetben mint tiszteletben részesült. Termete nyulánk, szikár, kinézése beteges, de pillantása átható volt. Cassiusra emlékeztetett." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 16. sz. aprilis 21.)

A Batthyány-kormány megalakulása után nem sokkal, 1848. július 5-én kinevezték Farkast Belső-Szolnok vármegye főispánjának. 1848 novemberében Karl von Urban császári altábornagy fogságába került, aki Kolozsvárra vitette. Mivel a várost alig több, mint egy hónappal később, karácsony napján Bem seregei felszabadították, hamar kiszabadult és folytathatta munkáját. A világosi fegyverletétel után visszavonult birtokaira gazdálkodni. Az 1861-ben újból összehívott országgyűlés ismét kinevezte vármegyéje főispánjává, amiről a törvényhozás jogellenes feloszlatása miatt kinevezése után kilenc hónappal lemondott.(Forrás:wikipedia)