Képaláírás: Delelő szántóvetők

Ismertető szöveg: "A nap delelőpontjára jutott. A gazda kiforditja az ekét a barázdából, hosszu nyelű ösztökével megtisztítja a csoroszlyát és szántóvasat a ráragadt földtől, a szolga pedig félrehúzza a járomszeget, és megszabadítja az igától a két czimeres állatot. Az egész szó nélkül megy véghez, s csak akkor szólal meg a gazda, mikor már a gyepün álló szekérhez értek, és az ökörnek szénát vetettek le a kasfarból. A fűszeres takarmányt egyik felől az ökrök huzgálják, másik felől pedig a béres tette rá fejét, jónak látja egy kis déli álmot aludni. A gazda a szekér oldalára dől. Néz messze a semmibe, mintha valakit várna, és éber álomba merül. Arra gondol, hogy vajjon ki hozza-e az aszszony a fiát a mezőre, hisz olyan nehéz az estét bevárni, hogy átadhatná a gyermeknek a nyuszit, melyet imént fülelt le szűrével. Pipája kialudt a várakozásban. " (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 16. sz. aprilis 21.)