Ismertető szöveg: "Öt a kilencz közül nem él már. Gyás fátyol képeiket, emléköket a dicsőség fényköre folyja körül. Négy él még. De egyik, távol a hazától, a számkivetés szomoru magányában, testben lankadva, lélekben épen még, bár reményekben megfogyva a másik itthon, de egy tébolyda mélyében, öntudat, önérzet nélkül, nem örülve semminek, nem tehetve többé semmit. Mindnyája közül csak kettőt birhatunk s mondhatunk igazán magunkénak: egyiket, kinek képét mostani kormányférfiaink képcsarnokában is ott találjuk, e szellemdús s érzésteli arczczal, ez örök-ifju s mindig mozgékony és tevékeny lélekkel; másikat, a haza bölcsét, mostani átalakulakulásunk kivivóját s feltétlen bizalommal követett vezérét. Tizennyolcz év mily rettenetes pusztitást tesz az emberekben; s a nagyok sincsenek kivéve a köz-törvény alól. Sőt! A villám hamarabb éri magas sudárt a tetőn, mint a satnya fűzfát a laposban." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 22. sz. junius 2.)

Az udvar és a magyar kormány politikai küzdelme arra irányult, hogy mindkét fél számára egyértelművé váljon: milyen erők állnak a politikai csoportok mögött. Az ugyanis 1848 márciusából következett, hogy sem az udvar, sem a birodalmi érdekcsoportok nem fogadják el, nem fogadhatják el a fennálló körülményeket addig, míg be nem bizonyosodik, hogy el kell fogadniuk. Az udvar mindent elkövetett a pénzügyi és a hadügyi különállás megszüntetésére - érdekes módon a külügyet nem tartotta fontosnak -, s miközben beadványaival, tervezeteivel, tárgyalásaival "puhítgatta" a Batthyány-kormányt, azt várta, hogy az belebukjon a jobbágyfelszabadításba (és a hozzá kapcsolódó pénzügyi válságba) és a nemzetiségi mozgalmakba. A kormány azonban megállta a helyét: a népképviseleti országgyűlés szinte minden fontosabb döntését támogatta. Nemcsak a jobbágyfelszabadítás kérdését rendezték megnyugtatóan (akár statárium bevezetésével a földfoglalások ellen), hanem a pénzügyi önállóság alapja is kialakulóban volt - lásd Kossuth-bankjegyek -, sőt a déli területeken várható volt a belháborúval fenyegető; szerb mozgalom elfojtása is, mely csak idő kérdésének látszott. (Forrás:wikipedia)