Képaláírás: Kukoriczacsősz

Ismertető szöveg: "Az, kinek bölcsőjét erdős, bérezés környéken ringaták s ki méltán hirdeti szépségeit a bükkös hegynek: csodálkozik az alföldi emberen, ki egyhangú síkjának bájait eléje teszi a fenyvesek vadregényes tájának. Ám csodálja ő is Petőfivel, ah! de képzete a hegyvölgyet nem járja. Szeme-lelke elfárad a hegymászásban és csak a pusztáig elkéklő Mátrát szereti, mert neki csalhatatlan jövendőmondója. Ha tőgyel, t. i. ha ködös, az eső bizonya. Aztán ha magasabbra sem emeli fejét, mint a mily magasból a vakandturást is meglátja: a felhőket átfúró ormon pihentetheti meg szemét. Voltakép a távol hegy bocsátkozik le ő hozzá, hogy - a mint jó öreg fejével gondolja - a tanyásnak tévelygő tekintete megakadjon rajta, különben elveszne a határtalan síkon. Mert még a tiszamenti emberen is megesik néha, hogy felhőnek nézi azt a repeze-petrenezét, pedig hát ökör." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 42. sz. oktober 20.)