Képaláírás: Tisza Kálmán

Ismertető szöveg: "A forradalom végeztével minden addigi törekvésnek vissza kellé vonulnia, minden pályának félbeszakadnia. A fiatal fogalmazó Pesten s Debreczenben megkezdett közszolgálata a geszti magány csendébe merült. Egyre igen alkalmas volt azon idő: a nemzeti érzület mélyebbé, szilárdabbá tételére s annak hol a kellő alap már megvolt reá behatóbb tanulmányok által izmositására, hogy később, kedvező fordulat beálltával, hasznosittathassék. Tisza Kálmánnál épen ez volt az eset. Leszorittatván a közszolgálat tevékeny pályájáról, annál jobban belemélyedhetett az önképzés- és tanulmányozásba." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1867. 14. évf. 43. sz. oktober 27.)

Kormányának nemzetiségi politikája a magyarosításban foglalható össze, Tisza kísérletet tett a nemzetiségek kiszorítására a politikai életből és a közigazgatásból is. Az ő idejében elfogadott, Trefort Ágoston fémjelezte, 1883-ban és 1884-ben elfogadott iskolatörvények (amik egyben a magyarországi középiskolai alaptörvények is lettek a monarchia széthullásáig) is ebbe az irányba mutattak. Számtalan később saját jogán is nevessé vált politikust termelt ki. Személyes felfedezettje volt például Baross Gábor, akit ő emelt előbb közlekedési államtitkári, majd miniszteri posztra, de miniszterei közül később négyen is miniszterelnökökké váltak: az őt váltó Szapáry Gyula, majd Wekerle Sándor (három külön alkalommal is), Széll Kálmán és végül Fejérváry Géza is. Kormányához köthető Budapest és vele Magyarország történetének egyik leglátványosabb fejlődése, az 1879-es szegedi nagy árvíz után Szeged teljes, a korábbinál is szebb újjáépítése, a budapesti Országház tervpályázatának meghirdetése (1881), a győztes kiválasztása (1883) és az építkezés megkezdése (1885), ahogy a Magyar Állami Operaház megépítése is, országszerte számos más beruházással, folyamszabályozással (pl. al-Duna), vasútépítéssel együtt.(Forrás:wikiepdia)