Képaláírás: Petőfiné Szendrey Julia

Ismertető szöveg: "Petőfi már előbb oda vitte volt nejét lebetegülni. Ott született 1848. deczember 14-én egyetlen fiók, Zoltán születését a költő apa lángoló örömmel s egy szép verssel üdvözölte. De bár családja volt már, a szemrehányásnak, hogy egyedül ö, a forradalom költője ne fogjon fegyvert a haza veszedelmében, még gondolatát sem akarta eltűrni, s miután már előbb októberben beállott volt honvédnek, most Bem táborába ment, ki már megkezdette Erdély felszabadítására intézett bámulatos, csaknem páratlan hadjáratát, Petőfi honvédszázadosi minőségben csatlakozott az öreg lengyelhez, kinek csakhamar kedvenczévé lön. " (Forrás: Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 1. sz. január 3.)

1847. szeptember 8-án, egy évvel megismerkedésük után összeházasodtak Erdődön. Az ifjú pár a szülőktől semmilyen támogatást, hozományt nem kapott, ennek ellenére meg tudták teremteni saját otthonukat. Petőfi Sándor tisztelte és becsülte George Sandot, a különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt. A fiatalasszony egyike volt azon kevés nőknek, akik abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek és szivaroztak. A pár mézesheteit Koltón, a Teleki-kastélyban töltötte el. Szendrey Júlia 1848 elején lett állapotos. Március 15-én ő varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát (ezt a párizsi trikolór mintájára készítette). Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő a Nemzeti dalt írta. Állapotossága miatt azonban nehezen viselte az egyedüllétet. Zoltán fiuk 1848. december 15-én született meg. Petőfi Sándort 1849. július 20-án Tordán látta utoljára. Petőfi még két levelet írt nejének, azután halálhírét hozták. (Forrás: Wikipédia)