Képaláírás: Erkel Ferencz

Ismertető szöveg: "Csöndben azonban nagyobb müveken dolgozott. A két Dopplerrel közösen, a császári pár Magyarországba jöttének tiszteletére Erzsébet czimü alkalmi operát irt (1857.), melynek mindig legnagyobb hatást tett középső felvonása az Erkel müve. 1861-ben Bánk bán-nal lepte meg az elhajolt s elragadott közönséget. 1862-ben, kisebb hatással,Saroltá-ja jelent meg a színpadon. S 1867-ben ismét Dózsa György-gyel mutatta meg, hogy sem teremtő ereje, sem kiviteli ügyessége nem hanyatlott. Ezek alatt a virtuóz-pályán is egyiránt haladt, sőt a tanítói téren is szorgalommal s szép sikerrel működött." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 5. sz. január 31.)

Az ifjú Ferenc első tanítója a lengyel emigráns, Czingulszky Simon volt, a második iskolaévtől pedig apja. Első zenei ismereteit apjától és nagyapjától szerezte. Igen korán és gyakran vett részt a felnőttek zenei összejövetelein, kiváltképpen Rosty Albert Békés vármegyei főjegyző zeneestéin. A kis Erkel gyorsan haladt a tanulással. Tízéves korában már néha helyettesítette az apját az orgona padján. Tizenegy esztendős volt, amikor először zongorázott a gyulai közönség előtt. Gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon kezdte el, majd 1822-től 1825-ig a pozsonyi bencéseknél folytatta a tanulást, apja kívánságának megfelelően. Az iskolaváltoztatás egyik oka az lehetett, hogy Erkel két nagynénje a Notre Dame zárdában élt, és így gondoskodhatott a gyermekről. A másik és fontosabb ok pedig az volt, hogy a fiú zenei továbbképzésére a gyulai és a nagyváradi mesterek már kevésbé bizonyultak alkalmasnak. Az ifjú Erkel kiváló zenei nevelőhöz jutott a morvaországi híres komponista, Henrik Klein személyében. (Forrás:wikipedia)