Képaláírás: Sinay Miklós

Ismertető szöveg: "Visszatérve a hazába, egy évig nagykunmadarasi lelkész volt de 1760-ban már a debreczeni főiskolában, a történelem s latin és hellén irodalom tanszékében találjuk őt, a melyben több mint harmincz éven keresztül rendkívüli tudományossággal és nagy buzgalommal munkálkodott. Kézikönyvül tanítványaival Offonhaus egyetemes történelmi müvét vétette fel de e mellett ő maga roppant terjedelmű előadásokat tartott, természetesen magokhoz a közvetlen forrásokhoz s a legkisebb részletekig levezetve hallgatóit, a mi nélkül a történelmet valóban oktatóvá tenni nem is lehet. Történetbuvárlat s bármiféle valódi tanulmány a történelem mozején, s általában e tudomány előbb-vitele, saját egyéni adat és forrásgyűjtés nélkül még ma is igen nehezen megy hát Sinay korában, midőn aligha volt csak egyetlen nyilvános könyvtár is a hazában, s maga a debreczeni is, a melynek őre Sinay vala, még a hazai történelem mezejéről is igen szegény volt, nemcsak forrásokban, de épen dolgozatokban is." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 9. sz. február 28.)

A kálvini egyház szellemével ellenkező, de a magyar református egyház történelmi múltjának teljesen megfelelő és a korabeli lelkészi karnak éppen a világiak részéről történt elnyomatása által is tökéletesen indokolt álláspontján ugyanis lankadatlanul küzdött a világiaknak az egyházi kormányzatban való részvétele ellen, egyedül a lelkészi kar jogának tekintvén és nyilvánítván azt. Kiváló egyéni tulajdonságain kívül ennek köszönhette, hogy az 1791-ben megüresedett püspöki állásra ez évi áprilisban őt választották meg a lelkészek. Csakhogy ebbe a világiak egyáltalában nem akartak belenyugodni és két hónappal később más püspököt választottak, Sinait nemcsak a püspökségtől, hanem tanári állásából is elmozdították. A Sinai által megfellebbezett ítéletet a püspökség dolgában a király is megerősítette, de a tanárságtól való elmozdítására nézve új vizsgálatot rendelt el. Csak 1800. augusztus 11-én lett aztán kimondva az ítélet, amely megegyezett az előbbivel, ezt azonban a helytartótanács 1803. szeptember 13-án annak az elrendelésével erősítette meg, hogy hosszas szolgálatára való tekintettel nyugdíjban is részesíttessék. (Forrás:wikipedia)