Képaláírás: Verseghy Ferenc

Ismertető szöveg: "Másik érdeme Verseghynek a dallamos elem kifejtése költészetünkben. Kazinczynak is élénk érzéke volt ez irányban de Verseghy érzéke nem kisebb, igyekezete szintoly gondos s ez irányra forditott tanulmányai és fáradalmai még többek, mint Kazinczyé. Mint költő, a világi mint pap az egyházi ének zeneivé s dallamossá tételén soha sein szünt meg fáradozni, ugyszólva elsö öntudatra ébredésétől kezdve, élete végéig Zenészeti ismereteket s ügyességet szerzett magának s terjesztett mások közt verset és zenét barátilag egyeztetni igyekezett. Átirt a közajkon forgó dalok közül számosakat. Saját dalait zenei mértékekre költötte. Komolyan foglalkozott a kathol. énekeskönyvreformmal. Teljesen birta a zenei s zeneszerzési elméletet. Mint elöadó, az énekben és a hárfában jeleskedett." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 10. sz. márczius 7.)

Mikor a rendet 1786-ban eltörölték, tábori káplán lett a török háború alkalmával a főhadiszálláson megbetegedett, kénytelen volt lemondani hivataláról, s magát negyedfél évig Pesten és Budán orvosoltatni, míg végre felgyógyult. Verseghy 1789-ben és 1792-ben cenzori állásért folyamodott a Helytartótanácshoz, kérvényében széles körű nyelvtudására hivatkozott. 300 forint nyugdíjából éldegélt s már jelentékeny sikerrel belevegyült az irodalmi mozgalmakba, mikor 1794. december 11-ére virradóra a Martinovics-ügyben elfogták, amiért a kátét terjesztette s a Marseillaise-t lefordította. 1795-ben a Hétszemélyes Tábla halálra ítélte, ezt azonban 9 évi várfogságra változtatták.(Forrás:wikipedia)