Képaláírás: Lamartine

Ismertető szöveg: "Befolyása nagyra növekedett s bár a kamrában a többség szavazatait meg nem nyerheté, valahányszor felszólalt, siri csendben hallgaták végig. Szembe helyzé magát a júliusi dynastiával s az általa képviselt kormányelvekkel, és már 1845-ben, a fölfegyverzési törvény tárgyalása alkalmával megjóslá annak közeli bukását. 1847-ben a küzdelmet kivitte a parlament sorompóiból s a divatba jött bankettek leghatalmasb szónoka lön, ki a kormány népszerütienitésére legtöbbet hatott. Ekkor adta ki a Girondisták történetét is mely bár a történelmi nevének alig felel meg, legnépszerűbb munkája volt, s művészi előadása által csaknem egy történeti irányregény hatásával birt. E kitűnő müvet irodalmunk is birja. Minden nyelven s száz meg száz kiadásban olvasta azt egész Európa. Történelmi hiányai daczára is valóban rendkívüli mű ez. Magas szellem lengi át s erkölcsi mély igazság az alapja." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 11. sz. márczius 14.)

Öregkorát a pénztelenség jellemezte, súlyosan eladósodott, amit nagyvonalúsága és a hatalmas birtokok iránti vágya okozott. 1860-ban eladta a Milly-ben található családi birtokot és a létfenntartását újabb művek írásával igyekezett biztosítani, mely alkotói tevékenységének a minőségén hamar nyomot hagyott. Ekkor született több gyűjteményes történelmi munkája, Az irodalom családi kézikönyve (1856-1869), Saint-Point-i kőfaragó (1851). Az utolsó nagysikerű verse: Ház a szőllőskertben (La Vigne et la Maison, 1857). Az 1860-as évek végére szinte teljesen tönkrement és élete utolsó két évét betegen paralízisben töltötte. Saint-Point kastély (melyben élt és 1820-tól saját igényeihez igazított) parkját övező fal mentén húzódó köztemetőben, a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. (Forrás:wikipedia)