Képaláírás: Szemere Miklós

Ismertető szöveg: "E nemü költeményei egyik legszebbike s általában irodalmunk egyik disze a Kedvteléseim, melyet a Nagy-Enyedi Albumból, mint tán kevésbbé ismeretest ma már, átveszünk mai számunkba. Szemere pajkos, szeszélyes dalai egy nálunk azóta is kevéssé müvelt genre-t és pedig nagy szerencsével honosítottak meg. Kedélye és humora ezekben tetőz majd egy elmés adomát ad még elmésebben elö majd egy ferdeséget tesz nevetségessé majd barátaival enyeleg, átcsapva ilyenkor a komoly hangba is, s fölemelkedve a képzelet magasb régióiba, a kifejezés ritka erejével és a festő nyelvkezelés páratlan szerencséjével. íly müveket olvasva, s a humor erejétől majd vig, majd komoly hangulatba ragadtatva, az ember oly szivesen leteszi a kritikusi szemüveget, s átadva magát egészen az élvezetnek, feledi az alkotás szabálytalanságait s a külförma olykori hiányait." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1869. 16. évf. 20. sz. május 16.)

A Szemerék ősi kálvinista nemzetségéből származott, Szemere László és Vattay Krisztina fia volt. Apját korán elvesztette. Tanulmányait a sárospataki református főiskolában végezte, németül Lőcsén és Eperjesen tanult meg. Joggyakorlat után 1827-ben ügyvédi vizsgát tett. Gazdálkodás helyett a költészet és a művészet érdekelte. Az 1832-1835 közötti éveket művészek társaságában, Barabás Miklóssal együtt Bécs műgyűjteményei közt, majd Észak-Olaszországban töltötte. 1836-ban feleségül vette Máriássy Annát. Fiatal korában tehetségesen festett, domborműveket faragott, majd ezzel felhagyva főként a költészettel kezdett foglalkozni. Összeköttetésben állott az írókkal ingerlékeny természetű miatt gyakran vitákba keveredett a szerkesztőkkel: Garay Jánossal, Petőfivel, Arany Jánossal is. (Forrás:wikipedia)