Képaláírás: Képek a pusztáról: I. A csikós

Ismertető szöveg: "Mig a puszta legutolsó göröngyét is fel nöm töri a civilisatió, a legcsekélyebb mocsarat is würtembergiekkel, mecklenburgiakkal föl nem szivatják, mig Maniu nyelve Bukaresttől Tiszafüredig nem ér, mig a lovak ki nem mennek divatból, addig mindig lesz csikós. A Pampas nem lehet el gaueho nélkül, a sivatag tevő nélkül, a tenger hajó nélkül, a puszta csikós nélkül. És a csikós ma is eredeti alak. Távol a vanyiga korcsosodástól, megtartotta saját jellegét, s kor és körülmények által nem hagyta azt élő szobráról levakartatni. Válla mint két üllő, dereka mint fatörzs, két csipeje mint egy szirt két kiálló foka, térdei mint gépcsavarok, két karja mint két öntött vasdarab, arcza ma is méltóságot fejez ki, s annak a magyar bölcsnek, ki azt mondta, hogy azért becsüli az angolt, mert az minden más nemzetbelit lenéz", nem ajánlhatok jobbat, minthogy tanulmányozza a csikós önérzetes arczát." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 1. sz. január 2.)