Képaláírás: Téli tájkép

Ismertető szöveg: "Egy-egy szennyes barna vonal szeli át a nagy fehér lapot, mintha abroncs lenne. Az országút ez, de nem élénkségéről ismerünk rá, hanem a szélibe ültetett fákról, melyek galyai egyhangúlag zörögnek s hullatják a zúzmarát, a tél eme megfagyott harmatját. Az ember gondolkodóba esik, kik taposták össze az országút havát, mikor csak olykor fut rajta végig egy fakó szán, vagy a posta-talyiga, a czivilizáczió emez örökbolygója. Embert alig lehet látni. A szárnyasok a rendes élőlények, de mindannyi csak vándorlónak látszik. Olykor a varjak és hollók sötét csapatja száll el.E dögevők is az élet felé, a tanyák, falvak a városok közelébe sietnek. A szél végig söpör néha a rónaságon és betölti a dombok alját is, egyenlővé tevén a felületet. Egy-egy sötét pont fölött világoskék füstbokréták emelkednek. Ez és az ebek ugatása hirdeti, hogy e puszta magányban élet van, mely a tavaszra vár." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 2. sz. január 9.)