Képaláírás: Herzen Sándor

Ismertető szöveg: "Ez időtől kezdve élete egy föladatot ismert: használni hazájának, hatni nemzetére, a távolból, a szellemi hatás azon közege által, mely előtt nincs távolság: az irodalom, a sajtó által. Londonban maga állított orosz nyomdát, melynek kizárólagos czélja volt orosz eredeti, s francziából, németből, angolból, olaszból fordított müvek által a szabadság és felvilágosodás eszméit bevinni és terjeszteni Oroszországban. Louis Blanc, Lelewel, Mazzini müveinek fordításai, szintúgy mint Gogol és Herzen eredeti dolgozatai e nyomdából kerültek ki, s elözönlőitek Oroszországot a rendőrség valódi kétségbeesésére, mely mindent elkövetett s mindent sikertelenül, hogy e szellemi termékekkel űzött veszélyes csempészetet megakadályozza." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 10. sz. márczius 6.)

Ezzel Herzen újra balra tolódik, felszólítja a diákokat a nép közé járásra, hogy terjesszék a szocializmust. A Kolokol Bakunyin ösztönzésére kiállt a lengyel felkelés (1863) mellett. Emiatt elveszti a reformerek támogatását, és a forradalmi demokraták közt sem nyeri vissza hitelét. 1865-ben Genfbe utazik, közel kerül a fiatal emigrációhoz. A Kolokol 1867-ben megszűnt. Sorozatos politikai kudarcok közt Herzen egyre többet foglalkozott emlékirataival. Irodalmi értékű életrajza (Biloje i dumi, 1861-67) a legnevezetesebb könyve, az orosz radikalizmus emlékműve. E laza elbeszélésfolyam az orosz próza egyik legnagyobb, a klasszikus orosz regényekhez mérhető értéke. Utolsó írásában bírálja Bakunyint, régi szövetségesét. "Nem kell-e túl nagy árat fizetni a forradalomért?" De a liberális reformerekkel sem ért egyet teljesen. Érdeklődése az 1864-ben alapított Karl Marx vezette I. Internacionálé felé fordult. Ingadozott a szocializmus és a liberalizmus közt. Mindkét irányzat Herzen örökösének vallja magát. (Forrás:wikipedia)