Képaláírás: Zrinyi a költő mellszobra, Izsótól

Ismertető szöveg: "Zrinyi Miklóst hadi emberré tette már születése és terjedelmes birtokainak fekvése a török határszéleken; de lelkének a kénytelenségnél magasb rendű motívumokra volt szüksége. Költői lélek volt a szó legmagasabb érteimében. A szív hajlamain, az esetlegességen tul azon erkölcsi idealismusban találta erejét, mely mindenben nagy elveket választ a cselekvés indokául. - ő azért fáradott, azért tanult, hogy jeles hadvezérré képezze magát, - s azért akart azzá válni, mert meg volt győződve, hogy azon idők szerint az a leghasznosabb és szükségesebb a hazára nézve. A magyar hadi dicsőségnek visszaadni hajdani ragyogását, s ez által biztositni függetlenségét, nála jól megfontolt államférfim reflexió volt, de egyszersmind oly lelkesedett érzelem, mely az első ifjúkor egész hevével élt lelkében haláláig." Forrás: (Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 18. sz. május 1.)

Az Oszmán Birodalom elleni harcot összefogással, nemzeti párt szervezésével kívánta elérni. 1663-64-ben nagy hadi sikereket aratott, azonban a bécsi udvar veszni hagyta sikereit és békét kötött a szultánnal. Zrínyi bizalma ekkor megrendült a Habsburgok iránt, azonban politikai fellépését 1664-ben, egy Csáktornya melletti vadászaton bekövetkezett váratlan halála megakadályozta. Főbb művei: Mátyás király életéről való elmélkedések, Szigeti veszedelem, Az török áfium ellen való orvosság. (Forrás:wikipedia)