Képaláírás: Ghyczy Ignácz

Ismertető szöveg: "Köz- mint magán-nyilatkozataiban mindig szabadelvű, alkotmányos érzületü, független s az ország önállóságának s függetlenségének hü védője volt.A nagy olvasottságú férfiú buzgó barátja volt az irodalomnak figyelemmel kisérte a külföldi sajtót is, mit bizonyít hátrahagyott könyvtára, mely mint a korában eső magyar és német sajtó jelesebb termékeit magában foglaló, 15,000 kötetnél többet foglal magában. Ugy a magyar gazdasági, mint más közhasznú egyesületeknek állandó és tevékeny tagja vala. A megboldogult egyike volt a legszorgalmasabb gyűlés látogatóknak, ki ugy képviselői, mint másnemű kötelességeit a leglelkiismeretesebb pontossággal teljesité még gyöngélkedése idején is mig végre betegsége sulyosbulván, szokott lakhelyére Tatára vonult vissza, hol ez év májusa 4-én jobblétre szenderült." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 20. sz. május 15.)

Az ügyvédi pályára készült és 1822-ben tette le vizsgáit. Ezek után a bábolnai kincstári uradalom ügyésze, majd 1827-től az Esterházy grófok tatai és gesztesi uradalmában gazdatiszt 1848-ig, mikor is a tatai nemzetőrök kapitánya lett, s mint ilyen részt vett a schwechati csatában. 1849 őszén István és József főhercegek gazdaságainak vezetését vette át. 1864-ben nyugalomba ment. 1865-től haláláig a tatai kerület országgyűlési képviselője volt. Eredményeket ért el a vetőmagtermelés, takarmánytermesztés növelésével, valamint az állattenyésztés terén is. Szorgalmazta az erdőgazdaság korszerűsítését, elsősorban az erdőközösségek megszüntetését. Nagy része volt a Magyar Gazdasági Egylet felvirágoztatásában. Tatán szeszfőzdét és sörgyárat alapított. 14 ezer kötetes könyvadományával megvetette az Országgyűlési Könyvtár alapjait. A rendkívül értékes 19. századi magángyűjtemény muzeális értékű könyvekben és periodikumokban is igen gazdag volt. (Forrás: wikipedia)