Képaláírás: Gróf Batthyány Lajos özvegye

Ismertető szöveg: "Köztudomás szerint Batthyány nem igen tudott jól magyarul ez időben; legalább annyira nem, hogy egyelöre nyilvános szónokul felléphessen. A grófné teljesen magyar érzelmü volt, a rangjabeli hölgyeknél akkoriban nem épen mindennapi dolog, s magyar házat vitt, magyar társalgást, és kört gyüjtött, maga körül. Ha ily nyelvmestere van, kiből ne válnék szónok? Először: hogy férjének segitsége legyen a politikai téren fölléphetnie s tevékenyen szerepelnie, majd lassanként a megszokás és az eszmékhez való ragaszkodás hatalmánál fogva, a grófné valódi politikai tényezővé vált. Az ö s szintoly lelkes és eszes növére gróf Károlyi Györgyné szalonjaik gyúpontjaivá lőnek a szabadelvü s nemzeties érzelmü politikai társaságnak." (Forrás:Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 25. sz. junius 19.)

A szabadságharc kitörésekor Batthyány a horvátok ellen fegyvert fogott, nemzetőrnek állt. 1848. június 13-án a Vas Megyei Nemzetőrség zászlaját Antónia avatta fel. Ennek az eseménynek az emlékét őrzi a Batthyány-kastély falán elhelyezett emléktábla. Férjével tartott Pestre, ahol a nép sáncokat épített a közelgő Windischgrätz ellen, majd beállt földet talicskázni. 1849. január 9-én, a húgánál, Karolinánál töltött vacsora közben tartóztatták le férjét, akkor Antónia még azt hitte, hogy hamarosan szabadon engedik férjét. Batthyány fogsága alatt hetente kétszer látogathatta meg, s a gyermekeiket is bevihette. 1849. szeptemberében kötél általi halálra ítélték, Antónia utoljára október 4.-én láthatta férjét, másnap Batthyány-t kivégezték és Antóniának el kellett hagynia Pestet, majd az országot is. Ekkor Genfbe utazott, majd később visszatért Magyarországra, ahol 1859-ben részt vett az ifjúság által szervezett gyászmisén a vértanú Batthyányért, akit titkon befalaztak a ferencrendiek sírboltjába. 1870. június 9-én kibontották a befalazott holttestet és méltóképpen temették el.(Forrás:wikipedia)