Képaláírás: Gambetta

Ismertető szöveg: "Még csak egy éve, hogy emlegetik nevét. Obscurus ember volt mindaddig, mig a Baudin ügy szinre nem került. Baudin, a nemzetgyülés tagja, egyik első rendű hőse volt a barrikádoknak 1851-ben, a mikor is decz. 2-kán a császári államcsiny golyója homlokon találta egy torlasz tetején. Ennek akartak síremléket állitani s országos aláirási nyitottak a republikánus lapok, mire oly tömeges, valóságos demonstratív jellegü aláirás történt, hogy a császárság komolyan tarthatott töle, hogy az ár átcsap feje fölött. Közbelépett a rendőrség, az aláírást betiltották, a begyült összegeket, lefoglalták s az aláírók és gyüjtők ellen pört inditottak. Gambetta volt. a védő ügyvéd s védbeszédével, melyet 1868. deczemberben tartott, egyszerre magára vonta a világ figyelmét. Egy óra alatt hires ember lett s 1869-ben képviselőnek választatott roppant szavazattöbbséggel Páris elsö választó kerületében és Marseilleben." (FORRÁS: Vasárnapi Ujság 1870. 17. évf. 43. sz. október 23.)

A február 8-án végbement választásokon kilenc mandátumot kapott, ezek közül az elzászit fogadta el, és a bordeaux-i nemzetgyűlésen a békekötést ellenezte. Fáradozásait nem koszorúzta siker, mindazonáltal a haza védelmezése és hadi hírneve körül kifejtett tevékenységének emléke mélyen bevésődött a franciák szívébe, akik 1871 óta benne látták a reváns utáni vágy megtestesülését. E szándékait azonban Gambetta az első években bölcsen titkolta. Mint a Köztársasági Unió (Union Républicaine) alapítója és vezére, valamint a République française újság főszerkesztője, lankadatlanul küzdött a monarchisták, különösen a gyűlölt bonapartisták ellen, akiket minden alkalommal vérig ostorozott. 1871-től 1873-ig erős agitációt fejtett ki a nemzetgyűlés feloszlatása iránt. Thiers elnök bukása (1873. május 24.) után azonban felismerte, hogy ezzel csak a monarchisták malmára hajtja a vizet, ezután mérsékletesebb és nyugodtabb mederbe terelte a közvéleményt, és közreműködött az 1875 februári alkotmány megalkotásában. (Forrás:wikipedia)