Normál kép: 001-052_pix_oldal_01_kep_0001.jpg   Méret: 770x851 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Nagy kép: 001-052_pix_oldal_01_kep_0001_nagykep.jpg   Méret: 900x995 Színmélység: 24bit Felbontás: 199dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Képaláírás: Somssich Miklós

Ismertető szöveg: "Már 1810-ben megnősült, nőül vevén Kajdocsy Jozefát, Perczel Sándor nejének (P. Mór anyjának) ifjabb nővérét. 1811-ben született első fia Pál, ki később a politikai téren hazánk egyik első rangú kitűnősége volt s jelenleg a képviselőház köztiszteletben álló elnöke. Majd sorban követték egymást gyermekeik: Mária (most özvegy Latinovich Lajosné), Terézia (Friebeisz Lajosné), Lörincz , most Somogyinegye derék másodalispánja, János, ki a forrradalomban mint huszár-kapitány szolgált, Amerikába bujdosott ki s ott halt is meg. Családja édes gondjain kivül gazdasága is tetemesen elfoglalta. Azon időben, mikor a földmivelésben a régi slendrián volt uralkodó mindenfelé s a haladásra, a tudomány vivmányainak alkalmazására alig gondolt még valaki hazánkban:" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 1. sz. január 1.)



A középiskola után egyetemre került, ahol ügyvédként végzett. Sajnos azonban friss diplomájával nem állhatott munkába, mert 1805-ben édesapja halála miatt özvegy édesanyja visszahívta Sárdra, hogy a családi gazdaságot vezesse. Az örökség elosztása miatt 1808-ban kelt egyezség nem tetszett öccsének, Pongrácnak, így újra kellett egyezkedni a testvérpárnak ebben az ügyben. Pályafutását végül vármegyéje szolgálatában kezdhette meg főjegyzőként. 1811-ben vármegyéje országgyűlési követévé választották, de már a következő évben összetűzésbe keveredett a vármegyei királyi adminisztrátorral, amiért le is mondott tisztségéről. 1813-ban alispánná válaszották, de az önkényuralom korszakában lemondott e tisztéről is, visszavonult a közélettől, de a háttérben a vármegyei ellenállás egyik legmeghatározóbb alakjává lett. 1830-ban, majd 1832-től 1836-ig országgyűlési követ volt, és ezalatt a liberális ellenzék tagjaként és annak egyik vezéreként jelentős politikai szerepet játszott, Deák Ferenccel együtt óvatosan küzdöttek a bécsi udvar ellen. Később azonban ismét visszavonult, ezúttal véglegesen, élete további részét a gazdálkodásnak szentelte. Az idős úr sárdi kastélyát 1863. decemberében rablótámadás érte, ami majdnem tragédiába fulladt, ez Somssichot nagyon megviselte. Sárdi birtokán érte a halál, nem sokkal 86. születésnapja után. (Forrás: wikipedia)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page