Képaláírás: Toldy Ferencz

Ismertető szöveg: "A buzgó hév, melylyel a még serdülő ifjú az irodalmon csüngött, a lángoló lelkesedés, sőt szenvedély, melylyel magát akkor, midőn az irodalom nemhogy kenyérpálya lett volna, de a biztos nélkülözés egyenes útja vala, a törhetlen tanulási kedv, mely csillapithatlan szomjjal égette: kedvessé tették őt a mesterek előtt s barátivá tették azokat, kiknek egynémelyike apja lehetett volna. Kik ma a félszázados iró-öreget javabeli férfinak látjuk, ki a fiatal Írókkal szemben sem érvényesiti veteránságát, elhihetjük, hogy a még félig gyermek ifjút meg az akorbeli öregek szintén férfiúnak, magukkal egyenlőnek tekintették." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1871. 18. évf. 46. sz. november 12.)

A szabadságharc idején egyedül vitte az akadémia ügyeit, és az eseményeken kívül maradva eszélyességével megóvta az idegen beavatkozástól. 1850-ben az esztétika és egyetemes irodalomtörténet magán-, 1861-től rendes tanára lett az egyetemen. 1858-ban indítványozta Kazinczy születésének centenáriumi ünnepét. 1860-tól a Kisfaludy Társaság másodelnöke volt. 1862-ben királyi tanácsosi címet kapott. 1863-65 között az egyetem bölcseleti karának dékánja, 1871 májusától az Akadémia igazgatótanácsának tagja volt. A Kisfaludy Társaság megünnepelte 50 éves írói jubileumát. A törvényhozás 1871-ben 4000 forint évi díjat rendelt számára nemzeti ajándékul, hogy egész erejét az irodalomtörténetnek szentelhesse. Az országos közoktatási tanács tagja és egyetemi osztályának elnöke, továbbá a magyar királyi gimnáziumi tanárvizsgáló bizottságnak tagja, több bel- és külföldi tudóstársaságnak levelező, illetve választmányi tagja, s több vármegye táblabírája is volt. (Forrás:wikipedia)