Képaláírás: Marczibányi Antal

Ismertető szöveg: "Magán jótéteményeinél sokkal fontosabbak még közczélokra tett jótékony alapitványai és adományai. Nem volt alkalom, melyben valamely szentügy a hazafisághoz fordult, vagy a hol a hazafiság valamit tehetett, hogy az áldozók első soraiban Marczibányi Antal nevét is ne találnók. Az akadémia megalakulásakor annak alapitói közé nevezetes adománynyal lépett. A nemzeti szinház alaptökéjét hasonlóval gyarapitotta. A tudomány, irodalom és művészet minden ága, nemcsak anyagi pártolásának, hanem meleg részvétének s fogyhatlan érdeklődésének is tárgya volt. A nemzeti szinház egyik páholyában csaknem minden este lehetett látni a galamb ősz aggot, a mint élénk figyelmével csüngött az előadáson" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 3. sz. januárius 21.)

Marczibányi Imre alispán és Huszár Anna fia, a gazdag Marczibányi család utolsó férfisarja. 1812-ben Trencsén vármegye szolgabírója, 1816-1824 között főszolgabírója, 1824-ben főadószedő, az 1825., az 1830. és az 1832-1836. évi országgyűléseken Trencsén vármegye országgyűlési képviselője volt. Mindig a szabadelvűség pártjához tartozott megyéjében ő volt a párt vezére, neki sikerült megtörnie az akkori főispánnak, Illésházynak a konzervativizmussal sok tekintetben párosult önkényeskedését. 1836-ban a megye alispánja és 1839-ben ismét országgyűlési képviselője volt. 1841-ben Árva vármegye főispáni helytartója, 1845-ben Trencsén vármegye főispánja lett. 1847-ben a konzervatív mozgalmak alkalmával Pesten a szabadelvűség ellen szövetkezett négyszáz előkelő magyar családdal szemben ő volt az egyedüli, aki e szövetkezés és annak iránya ellen felszólalt. 1848-ban a magyar kormány megerősítette főispáni tisztében, és a szabadságharc befejezéséig viselte ezt a méltóságot. (Forrás:wikipedia)