Képaláírás: Alföldi lókötő

Ismertető szöveg: "A lókötő igazolja leginkább azt a közmondást, hogy a magyar ember lóháton születik. A lókötő lóháton él csakugyan. Csodadolgok azok, miket egyik másik híresebb betyárról beszélnek, kik napokat, éjeket töltöttek lovon, a nélkül, hogy leszállottak volna. A lókötő szőrin üli meg a lovat, rápattan a legszilajabb csikóra s oly biztosan találja magát rajta, mintha összenőtt volna vele. Értik egymást, s a csikós sarkával, tenyerével, térdével jobban tudtára tudja adni akaratát lovának, mint akár a czirkuszbeli lóidomitók? A nyaktörő vállalafok, melyekbe egyik-másik csikó megszerzése kerül, a szökések üldöző perze-kutorok kezéből, kik már-már megnyomják a szegény legényt, járáskelés két-három lóval járatlan utakon, hol a mocsárok közt egy félrelépés a rejtett ösvényről biztos halál: ebből áll a lókötő élete. Néha meg-megpihen valamelyik csárdában vagy a pásztorok tüze mellett, mogorva hallgatagsággal gondol vissza arra a boldog időre, mikor még egy csikó ára se nyomta a lelkét s ő is oly vidám, elégült lehetett, mint ezek itt." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 14. sz. április 7.)