Képaláírás: Tiszai révészkunyhó

Ismertető szöveg: "De a mi e közelről nem épen kellemes hangvegyületet illeti, annak a legélénkebb és igy legfülsértőbb részét a kunyhó nádfödelében gazdálkodó, legifjabb nemzedék szolgáltatja, ugy hogy olykor az "öreg révész"-szel szólva, annak szavát sem igen érti az ember ez ördöngös kis verébhangverseny miatt. S valamint e fa rendesen girbe-gurba, ép oly rendesen "öreg" is a révész, kinek szájából csak olyankor esik ki a pipa, ha erős szél fú a Tiszán s a hidas-hoz emberek kellenek. És valamint e girbe-gurba fa ágain rendesen a verebek százával csiripelnek, ép oly bizonyos, hogy az öreg révész e csiripolás nélkül napközben el se tudna aludni, még pedig ugy, hogy ugyancsak kell ám kiabálni a túlsó partról, mig nagy nehezen meghallja a nagy hé! révész! hallja kend! és István bá-féle kurjongatá-sokat, a mint ezeket idegen, vagy falubeli parasztgazda, vagy épen az urasági kocsis eregeti ki torkán. Akkor aztán ismét nagy nehezen összeszedi embereit, kik a hidast vezénylik, a mi olykor egy-egy félórába, sőt több időbe is belekerül, s végre, ismét nagynehezen, megindul a nagy gépezet" (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 15. sz. április 14.)