Képaláírás: Budenz József

Ismertető szöveg: "Nagyrészben azoknak is köszönheti a biztosságot, elfogulatlan Ítéletet, szűk látkör által nem korlátozott szétpillantást, melyek neki a nyelvtudomány terén és jelesen az altáji nyelvtudósok közt, nemcsak hazánkban, de egész Európában kitűnő helyet biztosítanak. Schott, Castrén, Szög-rén, Ahlquist s köztünk Regnly, Hunfalvy, Riedl után s velők együtt, ez ujkeletü tudományágnak ö nemcsak egyik mivelője, de méltán egyik megalapítójának is mondható, a mennyiben az altáji összehasonlító nyelvészetnek akkor szentelte erejét, mikor az még jóformán első alapvetésénél volt. Erdemei e részben európai elismerést is nyertek, s a finn irodalmi társaság 1866-ban, az észt tudóstársaság 1869-ben, levelező tagjául választotta." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 17. sz. április 28.)

Eleinte a magyar nyelvet leginkább a törökkel hasonlítgatta, mert Hunfalvyval együtt azt hitte, hogy ezzel van legközelebbi rokonságban. Ezen kutatásai közben győződött meg arról, hogy a magyar-török egyezésnek nagyobb része csak szavak átvételén alapszik, s hogy voltaképpen a finnugor nyelvek (finn, lapp, vogul) a miénknek legközelebbi rokonai. Ekkor teljes erejét az ugor nyelvhasonlításra fordította. 1868-ban magántanár lett a pesti egyetemen. Ugyanakkor jelent meg a Magyar és finn-ugor nyelvekbeli szó-egyezések című munkája. 1872 és 1892 között az akkor felállított ural-altáji, azaz finnugor összehasonlító nyelvészeti tanszék tanára volt, ez idő alatt egész iskolát nevelt fel. A hetvenes években alkotta legnagyobb munkáját, a Magyar-ugor összehasonlító szótárt (1873-1881), melyet az Akadémia nagydíjjal tüntetett ki. Ebben a magyar szókincs legrégibb rétegét elemzi, összevetve a rokon nyelvek megfelelő szavaival. E nagy műhöz sorakozott utóbb Az ugor nyelvek összehasonlító alaktana című munka, mely a nyelvtani alakok magyarázatát adja, ez azonban befejezetlen maradt. A hátrahagyott töredékeket tanítványa, Simonyi Zsigmond adta ki. (Forrás: wikipedia)