Képaláírás: Hajóvontatók a Dunán

Ismertető szöveg: "Legnagyobbszerü azonban az, mikor a kormányos rémitő nagyot fordit a kormány lapátdeszkáján s aztán egészen a másik part felé irányozza a hajót, a lovakat meg az innenső parton nem a folyam hosszában hajtják a parton felfelé, hanem kifelé fordítják, nagy zajjal, lármával, ütéssel, veréssel hajtják ugy, hogy a hajó jobbra van irányozva, a lovak meg balra húznak, s mikor már a lovak majd megszakadtak az erőködésben, a kötél is egészen a szakadásig megfeszül: akkor a legbátulsó ló faránál egy éles karddal elvágják a kötelet s a szegény lovak térdre éa orrukra esnek, a hajó pedig nagyot lódul a másik part felé ez olyan jelenet, olyan csodás és bámulatos, hogy a gyermeknek szeme-szája eláll bele. El ám a tapasztalatlan, együgyű gyermeké, ki még ilyet soha se látott, hanem az életre való ügyes fiu, mire a többi összeszedi magát ámulatából, már akkor vagy felkapta azt a kis vontató-kötél darabot és elszaladt vele, vagy megvette néhány almáért, vagy más gyümölcsért, vagy egy kulacs borért, s akkor senkitől sem fél, mert a kötéldarab jogos tulajdona, sédes apja eke-talyiga gúzst köt belőle, vagy pedig szétfoszlatják fonalakra 8 szőlőkötözéskor egy-egy állás, vagy paszta bekötözésére is elegendő." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 24. sz. junius 16.)