Képaláírás: Ormós Zsigmond

Ismertető szöveg: "De kisérjük még politikai pályáján, mielőtt irodalmi és tudományos tevékenysége korszakához érkeznénk. Letiltva az ügyvédi vizsgától, konzervatív szellemű nagybátyja anyagi támogatásától e miatt megfosztva, 8 nélkülözéseknek nézve elébe, épen jókor jött rá nézve, hogy a Pozsonyból visszatérő ifjút Temsmegye tiszteletbeli s csakhamar fizetéses aljegyzőjévé választotta ügyessége, buzgósága, szakértelme, hivatali erélye pedig e pályán folyvást előbbre vitte s előbb szolgabírói, majd főszolgabírói tisztre emelte. Szereplése a megyén, mint tisztviselőnek s szónoknak egyaránt nagy hatású volt. Első vitája, az akkor csanádi püspök, a nagyszellemü s méltán nagyhírű szónok Lonovich-csal volt, kivel, mint a kormánypártnak nemcsak Temesmegyében, hanem Pozsonyban a felsőházban is vezérszónokával, a szólásszabadság ügyében folyt vitában állott szemben a fiatal szónok s nemes keblű ellenfelének becsülését is megnyerte bátor, de mérsékelt s kíméletes szónoklatával."(Forrás: Vasárnapi Ujság 1872. 19. évf. 34. sz. augusztus 25.)

Miután 1860 őszén megyéje főjegyzővé választotta, hazatért. A művészettörténetírás terén elért eredményeiért az MTA levelező tagjai közé fogadta. Az esztétikában, művészetekben jártas embert becsülte benne Arany János is, akivel több levelet váltott. 1866-ban megválasztották Temes vármegye alispánjának, majd 1871-ben főispánnak. Történelmi és régészeti múzeum-társulatot szervezett, amelynek fő feladatául a Bánság múltjának feltárását, fellelhető művelődési javainak összegyűjtését, megőrzését szánta. A színjátszás, a képzőművészeti tevékenység, a rendszeres zenei élet és a sajtó képviselői, szervezői egyaránt támaszra leltek benne. Magángyűjteményét ma is a temesvári múzeumok alapkollekciójaként tartják számon. (Forrás: wikipedia)