Képaláírás: József Nádor a halottas ágyon

Ismertető szöveg: "Ünnepre készült a nemzet, 1846 november 12-én, szeretett nádorának félszázados jubileum a alkalmából. Az ünnepet a nádor betegsége miatt el kellett halasztani. Az év vége felé a nádor állapota javult, de 1847 elején aggodalmas kórtünetek jelentkeztek. Stably és dr . Würtler, a nádor kezelőorvosai, állandó jelentéseket adtak ki "Ő császári királyi Főherczegsége egészségi állapotáról" és a "Boldogasszony (január) hava 11-én, délutáni 5 órakor" kiadott jelentés hírül adta, hogy "Ő cs. k. Főherczegsége, saját magas kívánata szerint, a végső szentségeket reggeli 10 órakor felvette." A másnapi orvosi jelentés szerint: "Az életerő szakadatlan hanyatlása és a vésztelljes kórjelek halmaza nem engedi, hogy a bekövetkező éjszakára nézve, bármi vigasztaló jelentés tétethessék." 1847 január 12-én, éjfélután 2 órakor adták ki az utolsó jelentést: "Ő Fenségének szava nehezen vala érthető; az agyvelő elfogultnak látszott; egyforma meleg párolgás és az érütés minősége e pillanatban még némi reményt nyújtottak." A haldokló fiához, István főherceghez suttogta búcsúszavait: "Még egy-némit kívánnék az országban és családomban, de mit az én kezem már nem tehet, azt tedd meg te István! Aggódnám gyermekeim kiskorúságán is , de István, te atyjok lészsz!"... Ezután hitvese a gyógyszert teáskanálban nyújtotta neki, mire ő szelíd mosollyal így szólt: "Nyújtsd a csészét, még lehet a szokott módon is!"... 1847 január 13-án, szerdán reggel 9 órakor, József nádor megszűnt élni..."
(Forrás: https://mek.oszk.hu/10400/10496/10496.pdf)