Képaláírás: Nikolausz Kopernikusz

Ismertető szöveg: "Több tudós másolatokat készíttetett abból magának, egy ifjú wittenbergi tanár Rheticus Joachim egy részt ki is adott belőle s Európa minden részéből számosan keresték föl személyesen vagy levél utján az agg tudóst, hogy az uj csillagászat-tannal megismerkedjenek. Barátjainak folytonos buzditásai következtében, s talán mert érezte is élte végének közeledtét, végre 1541-ben sajtó alá adta müvét tehát csaknem háromszor hosszabb ideig tartván azt vissza, mint Horatius tanácsolja. A mü kinyomatásáról Osiander András gondoskodott. Az agg Kopernikus azonban még a nyomatás alatt beteg lett, szélütés érte, eszmélete hanyatlott s 1543. máj. 24-kén meghalt. Csakis pár órával halála előtt jutott kezébe nagy müvének első kész példánya. Holtteteme a frauen-burgi dómban van eltemetve azon oltár alatt, hol rendesen misézni szokott." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1873. 20. évf. 8. sz. februárius 23.)

A heliocentrikus világkép a matematika eszközeivel próbálta bebizonyítani, hogy a ptolemaioszi geocentrikus világképnél egyszerűbben és érthetőbben megmagyarázható az égitestek mozgása. A Földnek a bolygók közé sorolásával alapjaiban támadta az arisztotelészi fizikát, és felborította a középkori scala naturaenek, a dolgok hierarchikus elrendezettségének tételét. A De Revolutionibus ... rövid idő alatt elterjedt Európában, 1566-ban Bázelben újra kiadták, de ennek ellenére a heliocentrikus világkép csak lassan hódított teret (részben azért, mert Kopernikusz műve olvashatatlan volt). Az egyház is csak évtizedekkel később kezdte támadni a benne leírt nézeteket, s csak 1616-ban, az első Galilei-per idején tette a tiltott könyvek listájára, másfél évszázadra. (Forrás: wikipedia)