Képaláírás: Báró Schwarz-Senborn Vilmos

Ismertető szöveg: "Elmaradtunk, messze a többi nemzet mögött tudomást alig vett már rólunk a világ. S ha vett is, minő kicsinylés, minő megvetés hangzott ajkairól. Egy elenyésző nép, mely már csak múzeumba való dologtalan, fejlődésre képtelen, kihaló félben levő. Osztrák szövetségeseink elkövettek mindent, hogy Európa csakáltalok ismerjen bennünket s igyekeztek aztán lefesteni saját Ízlésük szerint, megvetés és nevetség tárgyaivá tenni mindenütt. Az újkor határozottan békésebb iránya lehetővé tette, hogy a kik ugyanazon czélok felé törekednek, fölkereshessék egymást. így támadtak a munka és ipar képviselőinek találkozási helyül szolgáló világtárlatok, melyek között a legutolsó közvetlen szomszédságunkba esett. Előre látható volt, hogy a czivilizáczió zászlóvivői, kik országaik megbizásából Bécsbe gyülekeztek, ezt a mi szegény, alig ismert, vagy félreismert hazánkat is meg fogják látogatni, a mint meg szokás látogatni a Nilus forrásainak vidékét, az őserdőket, Afrika pusztáit. Ezt a barbár, ezt a vad országot, mely ide fészkelte magát a kultúra tövébe tanulmánytárgygyá kell tenniök." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1873. 20. évf. 31. sz. julius 3. [augusztus 3.])