Képaláírás: Viktor Emánuel

Ismertető szöveg: "Az olasz egység nagy munkája azonban csak 1866-ban fejeztetett be, midőn Olaszország Poroszországgal szövetkezett s az olasz csapatok betörtek a velenczei tartományokba. Tudjuk, hogy Custozzánál a szárazon, Lissánál a tengeren Viktor Emánuel csatákat vesztett, ö azért mégis hóditóként került ki e reá nézve balsikerü hadjáratból is. Az észak és dél felöl szorongatott Ausztria III. Napóleonnak engedte át Velenczét, ki azt újra a Viktor Emánuel alatt egyesült többi olasz tartományokhoz csatolta. Viktor Emánuel, hadai élén, 1866. november 7-én vonult be Velenczébe, a lakosság határtalan lelkesedése közt." (Forrás: Vasárnapi Ujság 1873. 20. évf. 38. sz. szeptember 21.)

A találkozóra 1858. július 21-én került sor a lotaringiai Plombières-les-Bains fürdőhelyen, a Fejedelmek Pavilonában ("Pavillon des Princes"). Cavour megállapodott III. Napóleonnal, hogy a Francia Császárság támogatni fogja a Szárd-Piemonti Királyságot az Osztrák Császárság ellen indítandó harcában. A császár elismerte Piemont igényét az észak-itáliai osztrák birtokokra, így a Lombard-Velencei Királyságra is, ennek fejében Piemont átengedte Franciaországnak Savoyát és Nizzát. A Savoyai-dinasztia ezzel végleg lemondott nemzetségének ősi szülőhelyéről, és már csak cserealapként kezelte a hagyományait erősen őrző Savoya tartományt. III. Napóleon követelésére Viktor Emánuel abba is beleegyezett, hogy Itália államait nem saját koronája alatt, hanem csak laza konföderációban egyesíti, és elismerte a Pápai állam sérthetetlenségét. (Forrás: wikipedia)